Hogyan tegyük könnyebbé a dackorszakot?
A gyermek 14-15 hónapos kora környékén elkezdődik egy olyan időszak, amelyet ő maga és szülei is általában nehezebben élnek meg, mégis nagyon fontos állomása a fejlődésének. Kell, hogy ismerjük, megértsük és kezelni tudjuk a sokszor váratlanul jövő helyzeteket. Így idővel már felkészültebben tudjuk „várni” azokat a pillanatokat, amikor kicsinyünk váratlanul ellenállást tanúsít.
Szülőként szeretnénk a gyermekünkkel való kapcsolatot ápolni, megóvni, azonban a dackorszak fejlődési mérföldkövéhez érkezve próbára teszi türelmünket csemeténk viselkedése. Nem csak feszültséget hoz, hanem rengeteg kérdést és aggodalmat is. Sőt, akár lelkifurdalást egy-egy olyan helyzetben, amikor úgy érezzük, másképp kellett volna reagálnunk. Számtalan kérdés nyomaszthat minket, amelyeket nem tudunk megválaszolni. Úgy érezzük, hogy gyermekünk viselkedése ellehetetleníti a megfelelő anya-gyermek kapcsolatot közöttünk, hiszen állandóan résen kell lennünk, fegyelmeznünk kell – gyakran eredménytelenül.
Már a dackorszakban vagyunk? Normális, ha a gyermekem folyamatosan ellenkezik? Észre tudom venni, ha már nem természetes, és valami gond van? Hogyan tudok segíteni a gyermekemnek? Hogyan tudok segíteni magamnak?
Ez a bizonytalanság természetes, de ha megismerjük a dackorszak jelentőségét és küldetését, akkor képesek leszünk sokkal rugalmasabban állni hozzá. Fontos tudni, hogy a dackorszakot minden gyermek másképp éli meg. Más intenzitással, más-más periódusokkal. Hasonlóképpen a szülők is eltérő módon képesek tolerálni gyermekük ellenszegüléseit, mindenkinek van egy megküzdési stratégiája.
Mi történik a gyermekkel?
Amikor a kicsi a dackorszakba ér, valójában óriási fejlődési ugrást készül megtenni. Babakorból kisgyermekkorba lép át. Ez nagy változásokat jelent a szociális, kommunikációs-és érzelmi fejlődésében is, ezért kell, hogy mi mellette álljunk ebben az időszakban.
Gyakran egy olyan hisztivel kezdődik, amilyet eddig nem tapasztaltál. Mosolygós gyermeked indulatos lehet, csapkod, vagy sír. Szinte minden mondata „nem”-mel kezdődik. Az utcán, vagy a boltban a földre vágja magát, és semmire sem hallgat.
Amikor a baba totyogni kezd, akkor rájön arra, hogy képes hatni a környezetére. Elkezdi felfedezni és egyre tudatosabban kinyilvánítani a saját igényeit, azonban még nem tudja megítélni azt, hogy mit képes elérni, mi az igénye és mi a vágya. Ezért olyan dolgok miatt is feszültté válik, amik eddig problémamentesek voltak. Olyan dolgokat is meg akar tenni, amire még nem képes. Ez dühöt válthat ki belőle.
A kérdések folyamatosan születnek
Mit tiltsak? Mit engedjek meg? Hol a határ?
Hogyan tudjak következetes szülő lenni?
Mit szeretne a gyermek megtapasztalni?
-
Tanítsuk meg a kicsinek azt, hogy mi tilos, mi veszélyes. Ez nem mindig könnyű, mert a gyermek épp a felfedezés korszakát éli, és korábban nem igazán hallotta tőlünk azt, hogy „nem szabad”. Ha megállapítjuk, hogy mely dolgok veszélyesek – vegyszerek, konnektor -, melyek csupán kellemetlenek a számunkra – kipakolja a doboz tartalmát -, vagy felügyelettel megnézhetőek – olyan dolgok, amikben kárt tehet -, akkor könnyebben tudjuk majd a helyzetet kontrollálni.
-
Nehezen érti meg? Százszor is elmondtad? Lehet, hogy nem érti. A veszélyes dolgoknak nagyobb hangsúlyt adj, mint azoknak, amikkel csak óvatosnak kell lenni. Így a gyermek meg tudja különböztetni őket egymástól.
Forrás: Vida Ágnes, Kismamablog - Vida Ágnes
A normatív krízis minden ember életében előfordul
Mindannyian végighaladunk bizonyos életszakaszokon. Ezek a szakaszok átalakulásokkal járnak, aminek vannak váltószakaszaik. Ha példát is szeretnénk megemlíteni, gondoljunk a gyermekkorból fiatal felnőttkorba lépésre. A normatív krízisek az életünk természetes mérföldkövei.
Kríziskezelés - Nagy Mónika szakpszichológus
Hogyan könnyíthetjük meg a dackorszakot?
Ha néhány dologra odafigyelünk, akkor csökkenteni tudjuk a kicsi frusztrációját.
- Tegyük a környezetet biztonságossá! Amihez nem nyúlhat, azt inkább rakjuk el szem elől. Hadd fedezze fel a terepet! Amikor szükséges, segítsünk neki, emeljük fel, hogy megnézhesse, megérinthesse azt, amit annyira szeretne.
- A kicsi kaphat feladatokat, melyeket el tud végezni. Törölgethet, pakolhat, sepregethet. Amikor mindig a nyomunkban akar lenni, akkor jobban lefoglalja magát, és mi nyugodtabban végezhetjük a házimunkát.
- Kerüljük a túl sok ingert, fárasztó programokat, háttértévézést. Ezek rossz hatással vannak idegrendszerére.
- Most is figyeljünk a napirendre! A kiszámíthatóság fontos.
- A gyermek ebben a korban még nehezen tudja kifejezni magát, holott képességei szerint már sokkal több mindenre képes. Adjunk neki lehetőséget az önkifejezésre mozgással, tornával, alkotói játékokkal – homokozással, gyurmázással, festéssel –, hintázással, énekléssel, bábozással.
- Legyen a környezet számára változatos és biztonságos, hogy szabadon felfedezhesse!
- Játsszunk vele, legyenek közösen töltött órák!
Forrás: Vida Ágnes
A korlátozatlan engedékenység szorongást kelt a gyermekben
Ezt azért jó tudatosítani, mert gyakran azok a magyarázatok, amelyeket a gyermeknek adunk, számára nem érthetőek, és ezeket is korlátozatlan gyengeségként éli meg. Ilyenkor agressziót is tapasztalhatunk, mert a magyarázat mögött ott van egyfajta szorongás, bizonytalanság: „mi lesz, ha nem sikerül”, ez ingerültté teszi a gyermeket. Ha valami tilos, akkor jobb határozottan és egyszerűen ezt kifejezni: „Nem! Ezt nem lehet!”
Az intenció belső törekvést jelent. Nem magyarázatot, hanem a mi belső szándékunkat. Ha valamit nem szabad, akkor a gyermeknek határozottan megmondom. Ebben az életkorban ez a módszer hatékonyabb lehet.
Forrás: Vekerdy Tamás
Mi válthat ki dacreakciót?
- Fáradtság
- Éhség, szomjúság
- Unalom
- Váratlan szituációk
- Kezdődő betegség, bujkáló fájdalom
- Túlkorlátozás, túl sok tiltás, esetleg túl kevés
- Túl magas követelmények támasztása a gyermek felé
Forrás: Rákosmenti Egyesített Bölcsődék
Kihez fordulhatunk segítségért?
Ha a dackorszak környékén olyan viselkedési problémákat tapasztalunk, ami túl halad a természetes működésen, esetleg azt gyanítjuk, hogy valami nem egészen normális mederben halad, akkor kérjünk segítséget szakembertől!
Jobb, ha mellőzzük a bevált tippeket, videókat, mert nem biztos, hogy megfelelően hitelesek. Gyermekpszichológus, családterapeuta, Családsegítő és Gyermekjóléti szolgálat lehet segítségünkre.
A dackorszak könnyebben kezelhető, ha más nézőpontból próbáljuk megközelíteni. Ne egy szükséges rosszként gondoljunk rá, hanem egy fejlődési szakaszként, ami teljesen természetes, és van célja. Ahogyan az egyes fejlődési ugrásoknál rácsodálkozunk gyermekünk változásaira, úgy most is próbáljunk meg megértőek lenni, hiszen neki sem mindig könnyű.
