A te módszered működik? A legfontosabb nevelési stílusok és hatásaik egy helyen.
A gyermek személyiségének fejlődését elsődlegesen határozza meg a család. Az a szocializációs közeg, amelyben a szülők jelentik számára a személyeket, akik formálják egyéniségét. Felelősségünk ezért igen nagy.
Ma azt láthatjuk, hogy több új családmodell is megjelent, miközben a régi többgenerációs együttélések szinte eltűntek. A családi egységek igen változatosak. Megtalálhatjuk a hagyományos, egyszülős, vagy mozaik családokat, és a rokonok összefogásával kialakult együttéléseket is.
Amikor azon elmélkedünk, hogy a mi számunkra melyik a legelfogadottabb nevelési módszer, és hogyan szeretnénk a saját gyermekeinket nevelni, akkor általában nem is gondolunk arra a fontos dologra, hogy a családban megszerzett tapasztalatoknak az egyén életminőségén túl komoly társadalomformáló szerepük is van, hiszen minden generáció társadalmunk alakulását viszi tovább.
Hogyan határozhatnánk meg, hogy mit jelent a gyermeknevelés?
Több neves szakember is meghatározta már a fogalmat, ami eléggé összetett. Sevic és Garip (2010) véleménye szerint a gyermeknevelés szülői gyakorlatokra, a szülő és a gyermeke közötti magatartást, viselkedést, értékeket és hiedelmeket kifejező interakciókra, kölcsönhatásokra utal.
Cikkünkben most néhány ismert nevelési módszerről írtunk, ha bővebben szeretnél a témával foglalkozni, akkor rátalálhatsz még további nevelési stílusokra is.
Mitől függ, hogy milyen mintát követük?
Több dolog létezik, amik kialakítják a szülők egyéni nevelési módszereit. Tudnunk kell, hogy alapvetően bennünk él a vágy arra, hogy jó szülőkké váljunk. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, sajátos elveket vallunk. Hogy miket, azok függhetnek attól, hogy mit hoztunk családunkból, mi a véleményünk az ott megtapasztalt nevelésről, mi az, amit szeretnénk követni és másképpen csinálni.
Teljesen új megoldásokat is alkothatunk a saját családunk számára úgy, hogy közben megőrizzük azt, amit helyesnek tartunk és elengedjük azt, amivel nem tudunk azonosulni.
A Diana Baumrind szerinti felosztás
Talán a legismertebb szülői típusokat nevezte ő meg, melyekről biztosan te is hallottál.
Tekintélyelvű (autoritáriánus) nevelés
Ahogyan a nevéből is érezhetjük, ennél a nevelési stílusnál igen fontosak a hagyományos normák, és a tekintélynek való engedelmesség. A szülők itt szigorral, korlátozásokkal, paranccsal, büntetéssel, kényszerítéssel igyekeznek megkövetelni a szabályok betartását. Ez a fajta hatalomgyakorlás a gyermeket arra ébreszti rá, hogy nem tehet mást, mint teljesíteni az elvárásokat. Láthatjuk, hogy a módszer kevésbé optimális a gyermek fejlődése szempontjából érzelmi, mentális, szociális és egyéb szempontokból is.
Engedékeny (permisszív) nevelés
Ma gyakran figyelhetünk meg szülőket, akik láthatóan elkerülik azokat a helyzeteket gyermekükkel, amelyekben konfrontálódhatnak. Nem alkalmaznak kényszerítő eszközöket, átadják az irányítást a gyermek kezébe, ő dönthet, és alkothatja meg a saját szabályait. A módszer szelleme az, hogy a gyermek a saját tapasztalataiból tanuljon, másképp tehernek érzi a fegyelmezést, amely nem vezet célhoz. Ez a fajta nevelés a gyermeknél gyakran a kontroll hiányát, alacsonyabb autonómiát eredményezhet, határozatlansággal átitatva.
Irányító (autoritatív) nevelés
Ez a stílus melegséges, bátorító, de kontrolláló légkört hoz létre, melyben a szülő és a gyermek jogai kölcsönösek. Az elvárások a gyermek korának megfelelőek, és a fenyítés helyett elmagyaráznak, megbeszélnek, szabályokat állítanak fel, megindokolnak. Nincs előtérbe helyezve a tekintély, a gyermek nézőpontjaira figyelem irányul, azonban nem mindent fogad el.
Az autoritatív nevelési stílus lett a leginkább optimális mintaként állítva, melyben a gyermek önállósága, társas felelősségvállalása, alkalmazkodása egyaránt megmutatkozik.
Forrás: Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet
Később megnevezték az elhanyagoló nevelést is
Maccoby és Martin kiegészítették Baumrind felosztását a nem kapcsolódó, kívülálló, elutasító viselkedéssel. Ezt két szempont, a válaszkészség és a megkövetelés alapján tették. A válaszkészség a szülői elfogadást, támogatást, melegséget és a gyermek igényeire való figyelmet jelenti, a megkövetelés pedig a szülői kontroll és hatalom gyakorlását.
Az elhanyagoló nevelés elutasító, gyakran kényszerít, és nem figyel a gyermekre. A szülő, ha szeretné a gyermeknevelésbe fektetett energiát és időt csökkenteni, akkor elhanyagolhatja a gyermeket azzal például, hogy nem ad számára figyelmet és válaszokat.
Sajnos ez a stílus a későbbiekben súlyos következményekkel fog járni, alacsony önértékeléssel, kompetenciahiánnyal, serdülőkori devianciákkal. A deviancia olyan magatartásforma, amellyel az egyén megszegi a közösség által elfogadott normákat. A gyermeknek szüksége van szülői kontrollra!
Forrás: Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet
Maria Montessori gyermeknevelési módszere
Ha szeretnénk néhány Montessori alapelvet megnevezni, akkor az első a környezet és a szabadság együttese lenne, ami azt jelenti, hogy a környezetnek meg kell adnia azokat az eszközöket a gyermek számára, amelyekkel önálló választást gyakorolhat bármilyen elfoglaltságnál.
A gyermekek a külvilág információit tudattalanul szívják magukba, ez később a tudatos gondolkodás kialakulásakor oldódik, és megjelennek az egyéni érdeklődések. A munka olyan tevékenység legyen a számára, amely örömforrás. Ha hibát vét, képes lesz korrigálni azt és egyre jobban fog bízni önmagában. A módszer egyik fontos alappillére az önállóságra nevelés, a versenyeztetés mellőzése, a büntetés hiánya és a pozitív kommunikáció.
Montessori szerint a korai fejlesztés a legmeghatározóbb a gyermek életében.
Forrás: Montessori világa, Eszterlánc Magyar-Angol Montessori Óvoda
Mi a kapcsolódó nevelés elve?
Biztosan hallottál már a kötődő nevelésről, amely azt szeretné a figyelem középpontjába állítani, hogy a gyermek alapvető szükséglete az, hogy kötődjön a gondozójához, enélkül nem tud optimálisan fejlődni. Hogy a korai kötődést biztosítsuk, szoptassuk igény szerint a babát, és mindig reagáljunk a jelzéseire. Egyfajta fizikai és érzelmi közelségben élünk a gyermekünkkel, ami tőlünk sem kevés energiát és figyelmet igényel.
A kapcsolódó nevelés a kötődő nevelést egészíti ki azzal, hogy a gyermeknek megadja a feszültségoldás lehetőségét. A feszültség levezetésének felnőtt ember esetében is az egyik legfontosabb módja a sírás. Babáknál is létezik sírás csupán feszültség miatt, és meg kell hagynunk nekik a lehetőséget arra, hogy feloldódjanak. Ne akarjuk elhallgattatni, helyette vegyük őt ölbe és megértéssel forduljunk felé.
A kapcsolódó nevelés társas kapcsolatainkban is nagyon hasznos módja lehet a bensőséges kapcsolatok kialakításának.
Forrás: Egry Zsuzsanna, Kapcsolódó nevelés oktató, tréner
Hallottál már a „Gentle parenting” nevelési elvről?
A „finom bánásmód” szellemében az empátia, megértés és a határok betartása áll középpontban. Kölcsönös tisztelet áll a gyermek és a szülő között. A „gentle parenting” inkább egy stílus, ami ma eléggé népszerű a szülők körében. Elsősorban az anyai ösztönökre és a gyermek egyéni ritmusára helyezi a fókuszt ahelyett, hogy bizonyos pontokat tartasson be. Az anya-gyermek kapcsolatban az anya mentális és fizikai jólléte is hangsúlyt kap oly módon, ahogyan az mindenkinek a legjobb, tehát azt üzeni, hogy a gyermek és szülő között kölcsönös tiszteletnek kell lennie.
Forrás: Mindset Pszichológia
Korábban a maitól teljesen eltérő nevelési mintázatokat használtak a szülők. Azonban a pszichológia fejlődésével újabb és újabb trendek, javaslatok jelentek meg, melyek közül felelősen választhatunk. A vélemények megosztóak, ahogyan sok gyermeknevelési témakörbe, ezért jól tesszük, ha a szeretetteljes nevelés útján, de következetesen cselekszünk.
